Esnagy József
Másképpen nem lehet
Másképpen már soha nem lehet, ha vasárnap este
lebukik a nap, s kelet felől kidugja fejét
a sárga karéjú hold, minthogy leveted ünnepi ruhád, és
összegyűjtöd az ételmaradékot;
némi szaftot s néhány szelet kenyeret, megtöltve
egy tálat s megeteted a körülbelül egy éve láncra kötött
fekete-fehér foltos, majdnem fajtiszta kutyánkat,
hogy jóleső érzéssel fejezhesd be a napot,
amikor már az unokák is hazamentek
csókot hintve az utcán hátrafelé, miután Te örömmel
s némi gőggel, úgy hiszed, minden rendben van
ezen a világon. S a kitárt ajtón utoljára még
kiöntöd a maradék ételszagot,
míg az utcára néző ablak előtt álló
meggyfára tévedésből fészket rakó madár láttán
hinni kezded: az élet
ennél szebb már nem lehet, pedig csak
vasárnap este van, s a magány lopakodik óvatosan,
lassan, de biztosan a négy fal közé.
Pilinszky János:
Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
